-Itt meg mi a fene folyik? -ültem fel az ágyon és olyan hangosan kérdeztem hogy még katy is felébredt. (csoda)
-Miért, nem láttál még 3 fiút verekedni?!-kérdezte Liam , mikor abbahagyták a verekedést Niallal és Harryvel.
-Haggyuk, de miért pont a mi szobánkban játszotok? -kérdezte katy idegesen.
-Hát mert! -mondták egyszerre.
-Na jó. De most kérlek menjetek ki, mert öltözni szeretnék! -utasítottam a 3 fiút az ajtó felé mutatva.
-Oké. -mondták szomorúságot színlelva.
-Harry várj! -kiabáltam utána.
-Mi az itt maradhatok? -csillant fel a szeme.
-Mi? Nem! Csak azt akartam kérdezni hogy mikor megyünk?
-Hova?!...Ja hogy a randira! Én hülye. Mondjuk este 7.
-Nekem megfelel. -adtam egy puszit az arcára, és becsuktam az ajtót.
-Ó gratula! -ölelt meg Katy.
-Te meg mihez gratulálsz?!
-Hát a kapcsolatotokhoz.
-Jááj Katy te butus MÉG nem járunk. -ütögettem meg a fejét, közben meg nyomtan a MÉG szócskát.
-Héj én nem vagyok buta, kikérem magamnak.- vágta be az áll durcit.
-Haha nagyon vicces. -mondtam majd bementem a fürdőbe. Ez a ház hihetetlen nagy. Minden szobához külön fürdő. :)
-Tudom hogy vicces vagyok! Na de siess, mert még nekem is el kell készülnöm.
-Jézusom te mit keresel it?? -kérdeztem, mikor kimentem a fürdőből. (egy szál törölközőben, mivel nem vittem be a ruháim.)
-Nem keresek semmit, de így nagyon dögös vagy.
-Jól van Zayn vége a gyereknapnak, tünés kifelé. Öltözni szeretnék.
- Engem nem zavarsz, nyugodtan öltözz.
-Zayn ha nem mész ki most rögtön, eldugom az összes hajzseléd.
-Na jóó kimegyek! -hajtotta le a fejét és kisétált.
Komolyan mondom ezek rosszabbak mint az ovisok. Gyors felöltöztem és mentem is le a konyhába.
-Katy mehetsz!
Oké!! -mondta drága barátném.
Láttam hogy Liam szomorkodik, ezért leültem mellé.
-Minden rendben van Liam? -kérdeztem a letört fiútól.
-Igen!
-Tényleg?!! Nekem nyugodtan elmondhatod ha valami gond van. -simogattam a hátát.
-Najó, Danival csúnyán összevesztünk és most azt hiszi hogy megcsalom, pedig a lány mászott rám én meg eltoltam azt a csajt.
-Ha szeret téged akkor elhiszi amit mondasz, és megbocsájt.
Beszélgettünk még egy jó fél órát. Jobban megismertem Liamat, persze ez fordítva is így volt. Azt hiszem létezi fiú lány barátság.
-Hé Hope mennünk kéne, mert még át kell hoznom pár cuccot! -szólt a nappaliból Katy.
-Oké. -válaszoltam automatikusan. -Várj minek kell áthoznod pár cuccot?
-Hát mert Niall megkért, hogy aludjak itt. -válaszolt Katy.
-ja tényleg majd el felejtettem, Hope itt alunál?? Léccii!!- kérdezte vagyis inkább könyörögte Harry. De közben húzogatta a szemöldökét.
-Öööö... NEM! -nyújtottam ki a nyelven.
.De miért, hiszen jól elszórakoznánk mi ketten....vagyis öhmm heten.
-Szó sem lehet róla.
-De miért?? -térdre borult és úgy könyörgött, persze a többiek minket néztek.
-Elmondjam Hazza drágám? Azért nem alszom itt, mert elég kanos állapotban vagy! -ahogy ezt ki mondtam a többiek szakadtak a röhögéstől.
-Nem is! -vágta be a durcit a kicsike.
**Katy szemszöge**
Ott álltunk a nappaliban és néztük ahogyan Harry és Hope "vitatkoznak".
-Elmondjam Hazzy drágám?! Azért nem alszom itt, mert elég kanos állapotban vagy! -ahogyan ezt ki mondta, elkeztünk nevetni sőt még Harry is rátett egy lapáttal.
-Nem is!! .durcizott.
-Nah-ha-jóó szehe-tintem menjünk. -szóltam oda Hopehoz.
-Oké. Majd jövünk! -kiáltotta el magát barátnőm.
Beültünk a kocsiba és már mentünk is.
-Te Hope miért nem akarsz ott aludni? -Törtem meg a csendet.
-Nem tudom, szerintem ez még túl korai nekem. Tudom régen mindig arra vágytam, hogy együtt legyek Harolddal, sőt még most is, de de ez nekem túl gyors. És ha valami történik az este folyamán amit majd később esetleg megbánok?
-Ne félj már annyira, nem lesz semmi olyan amit később megbánnál! Okos lány vagy te Hope. Bízok benned, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget! -bíztattam barátnőmet. -És most szépen kiszállunk -mivel éppen megérkeztünk- és összepakolsz utána pedig megyünk vissza.
-Jó meggyőztél! De akkor elmegyünk a plázába, mert nem tudok semmit felvenni a ma esti randira. -Mondta vagyis inkább parancsolta Hope.
-Oké. Akkor most menjünk.
-Amúgy hány óra van? -kérdezte.
-Fél kettő! -mondtam
-Á akkor siessünk, mert még el is kell készülnöm.
*Plázában*Hope szemszöge*
-Ez kell, ez is, ez és ez....
-Hope elég lesz már.
-De hiszen alig vettem valamit. -mondtam.
-Alig? A 10 szatyor neked kevés?
-Őő.... igen.
-Na gyerünk, többet már nem veszel! -mondta Katy szigorúan.
-De de.....
-Nincs semmi de! - megfogta a karom és húzni kezdett a kassza fele.
-Igenis anya. -forgattam a szemeim.
-Ezt már szeretem.
Kifizettem a ruhákat, és ár mentünk is haza.
*Otthon*
-Jézus Úr Isten ti meg mit kerestek itt, és hogyan jutottatok be a lakosztályba? -kérdezterm ijedten már a nappaliiban.
